Míríme na sebe míríme já a ty
ticho je kolem jen pes šteká za vraty
na louce leží mrtví motýli
padá déšt do esšálku
jsme poslední dva kterí prežili
tuhletu dlouhou válku, hm ..
Míríme na sebe míríme já a ty
v uších nám ješte zní vybuchlé granáty
a smrtka s kosou delá resumé
prochází se v bílé róbe
no a my dva ted tady ležíme
v zákopech proti sobe
Míríme na sebe míríme já a ty
oba jsme utekli hrobníkum z lopaty
ve stovkách velikánských útoku
štestí nám obema prálo
a ted nás delí jenom sto kroku
a je to moc ci málo
Myslíme na sebe myslíme já a ty
co vcera platilo dneska už neplatí
však hruza ješte visí nad krajem
težké je mít se rádi
když jsme si postríleli navzájem
své nejlepší kamarády
Nevíme o sobe nevíme vubec nic
vzduch krví prosycen dýcháme z plných plic
pach smrti pod kuží je zarytý
koncí se dejství prvé
ješte nám tady zbývá k prolití
dvakrát šest litru krve
Míríme na sebe míríme já a ty
ospalí žízniví hladoví vousatí
nebe se šerí už se blíží noc
oci jsou težké jako kámen
ach koho žádat o radu a o pomoc
když oba usínáme
A tak míríme na sebe míríme já a ty
padají hvezdy obzor je hvezdnatý
pod jedním nebem oba ležíme
hrejivá je náruc matky Zeme
a jak tak spíme oba ve snu krácíme
já k tobe a ty ke mne,
já k tobe a ty ke mne.
ticho je kolem jen pes šteká za vraty
na louce leží mrtví motýli
padá déšt do esšálku
jsme poslední dva kterí prežili
tuhletu dlouhou válku, hm ..
Míríme na sebe míríme já a ty
v uších nám ješte zní vybuchlé granáty
a smrtka s kosou delá resumé
prochází se v bílé róbe
no a my dva ted tady ležíme
v zákopech proti sobe
Míríme na sebe míríme já a ty
oba jsme utekli hrobníkum z lopaty
ve stovkách velikánských útoku
štestí nám obema prálo
a ted nás delí jenom sto kroku
a je to moc ci málo
Myslíme na sebe myslíme já a ty
co vcera platilo dneska už neplatí
však hruza ješte visí nad krajem
težké je mít se rádi
když jsme si postríleli navzájem
své nejlepší kamarády
Nevíme o sobe nevíme vubec nic
vzduch krví prosycen dýcháme z plných plic
pach smrti pod kuží je zarytý
koncí se dejství prvé
ješte nám tady zbývá k prolití
dvakrát šest litru krve
Míríme na sebe míríme já a ty
ospalí žízniví hladoví vousatí
nebe se šerí už se blíží noc
oci jsou težké jako kámen
ach koho žádat o radu a o pomoc
když oba usínáme
A tak míríme na sebe míríme já a ty
padají hvezdy obzor je hvezdnatý
pod jedním nebem oba ležíme
hrejivá je náruc matky Zeme
a jak tak spíme oba ve snu krácíme
já k tobe a ty ke mne,
já k tobe a ty ke mne.
Lingua: Italiano
Versione italiana di Atyka
da: www.nohavica.cz
La pur bella traduzione di Atyka è stata sottoposta ad un energico "restyling" ortografico. [RV]
da: www.nohavica.cz
La pur bella traduzione di Atyka è stata sottoposta ad un energico "restyling" ortografico. [RV]
PAESAGGIO DOPO LA BATTAGLIA
Ci puntiamo l'un l‘altro io e te
c‘è silenzio intorno, solo un cane abbaia oltre un cancello
sul prato ci sono farfalle morte
la pioggia cade sulle ciotole
siamo i due ultimi che sono sopravissuti
a questa lunga guerra, hm..
Ci puntiamo l'un l‘altro io e te
nelle orecchie ancora suonano le granate esplose
e la morte ripassa tutto con la falce
passeggia con un vestito bianco
e noi due siamo adesso qua
Nelle trincee di fronte uno all‘altro.
Ci puntiamo l'un l‘altro io e te
noi due siamo scappati alle pale dei becchini
in centinaia di grandi offensive
ci ha guidato la fortuna
ed adesso ci dividono solo cento passi
ed è molto o poco
Pensiamo l'uno all‘altro io e te
quello che era valido ieri oggi non lo è già più
ma l‘orrore ancora pende sul paesaggio
è difficile volersi bene
se abbiamo fucilato a vicenda
i nostri migliori amici.
Non sappiamo niente l'uno dell‘altro
respiriamo l‘aria piena di sangue a pieni polmoni
l‘odore della morte si è impregnato nella pelle
termina il primo atto
ci resta da versare ancora
due volte sei litri di sangue
Ci puntiamo l'un l‘altro io e te
addormentati, assetati, affamati, con la barba incolta
il cielo già si sta chiudendo, si avvicina la notte
gli occhi sono pesanti come la pietra
ah, a chi chiedere consiglio ed aiuto
se noi due ci addormentiamo.
E quindi ci puntiamo l'un l‘altro io e te
le stelle cadono, l‘orizzonte pieno di stelle
siamo qua noi due sotto lo stesso cielo
sono calde le braci della madre Terra
e come dormiamo camminiamo entrambi nel sogno
Io da te e tu da me,
Io da te e tu da me.
Ci puntiamo l'un l‘altro io e te
c‘è silenzio intorno, solo un cane abbaia oltre un cancello
sul prato ci sono farfalle morte
la pioggia cade sulle ciotole
siamo i due ultimi che sono sopravissuti
a questa lunga guerra, hm..
Ci puntiamo l'un l‘altro io e te
nelle orecchie ancora suonano le granate esplose
e la morte ripassa tutto con la falce
passeggia con un vestito bianco
e noi due siamo adesso qua
Nelle trincee di fronte uno all‘altro.
Ci puntiamo l'un l‘altro io e te
noi due siamo scappati alle pale dei becchini
in centinaia di grandi offensive
ci ha guidato la fortuna
ed adesso ci dividono solo cento passi
ed è molto o poco
Pensiamo l'uno all‘altro io e te
quello che era valido ieri oggi non lo è già più
ma l‘orrore ancora pende sul paesaggio
è difficile volersi bene
se abbiamo fucilato a vicenda
i nostri migliori amici.
Non sappiamo niente l'uno dell‘altro
respiriamo l‘aria piena di sangue a pieni polmoni
l‘odore della morte si è impregnato nella pelle
termina il primo atto
ci resta da versare ancora
due volte sei litri di sangue
Ci puntiamo l'un l‘altro io e te
addormentati, assetati, affamati, con la barba incolta
il cielo già si sta chiudendo, si avvicina la notte
gli occhi sono pesanti come la pietra
ah, a chi chiedere consiglio ed aiuto
se noi due ci addormentiamo.
E quindi ci puntiamo l'un l‘altro io e te
le stelle cadono, l‘orizzonte pieno di stelle
siamo qua noi due sotto lo stesso cielo
sono calde le braci della madre Terra
e come dormiamo camminiamo entrambi nel sogno
Io da te e tu da me,
Io da te e tu da me.
Lingua: Inglese
English translation by Roman Kostovski.
Versione inglese di Roman Kostovski
da/from: www.nohavica.cz
Versione inglese di Roman Kostovski
da/from: www.nohavica.cz
THE BATTLE'S AFTERMATH
We’re aiming at each other
Aiming both you and I
Silence has spread around
Only a mutt barks closely by
And Death is sailing on a withered wreck
The rain is falling I can hear it rattle
And we’re the only two, who saved our necks
In this God forsaken battle
We’re aiming at each other
Aiming both you and I
Upon the trenched and ravaged soil
Lies a lifeless butterfly
And Death looks down on us in victory
As she roams the field of our fallen
And for the sake of our own history
Mortal life becomes an omen
So we’re aiming at each other
Aiming both you and I
And none of us has had the chance
To catch the undertaker’s eye
In so many charges and so many retreats
Luck has left our fate undecided
And in the distance of a hundred feet
We still remain divided
We’re thinking of each other
Thinking both you and I
What counted yesterday,
Today isn’t worth a dime
But still the horror hangs above our heads
It’s hard to find a love for one another
When both of us have seen the lives and deaths
Of our fallen brothers
I know nothing of who you are,
You know not who am I
The wind endures the scent of blood
And breezes gently by
The smell of death seeps underneath our skins
Act one now is almost over
Just two times six liters of blood within
Is left to spill all over.
We’aiming at each other
Aiming both you and I
Drunk from fatigue we lie like beggars
In dirt and dust and slime
The day is dying outlived by the night
Who on earth is there left to trust?
Who can we turn to when no one’s in sight,
And sleep has overcome us
So we’re aiming at each other
Aiming both you and I
One heaven for to weary foes
Under one dark and starry sky
Our blood runs in equal river flows
We’re both embraced by Earth, our Mother
And as we sleep in our dreams we slowly go
Closer and closer to each other.
We’re aiming at each other
Aiming both you and I
Silence has spread around
Only a mutt barks closely by
And Death is sailing on a withered wreck
The rain is falling I can hear it rattle
And we’re the only two, who saved our necks
In this God forsaken battle
We’re aiming at each other
Aiming both you and I
Upon the trenched and ravaged soil
Lies a lifeless butterfly
And Death looks down on us in victory
As she roams the field of our fallen
And for the sake of our own history
Mortal life becomes an omen
So we’re aiming at each other
Aiming both you and I
And none of us has had the chance
To catch the undertaker’s eye
In so many charges and so many retreats
Luck has left our fate undecided
And in the distance of a hundred feet
We still remain divided
We’re thinking of each other
Thinking both you and I
What counted yesterday,
Today isn’t worth a dime
But still the horror hangs above our heads
It’s hard to find a love for one another
When both of us have seen the lives and deaths
Of our fallen brothers
I know nothing of who you are,
You know not who am I
The wind endures the scent of blood
And breezes gently by
The smell of death seeps underneath our skins
Act one now is almost over
Just two times six liters of blood within
Is left to spill all over.
We’aiming at each other
Aiming both you and I
Drunk from fatigue we lie like beggars
In dirt and dust and slime
The day is dying outlived by the night
Who on earth is there left to trust?
Who can we turn to when no one’s in sight,
And sleep has overcome us
So we’re aiming at each other
Aiming both you and I
One heaven for to weary foes
Under one dark and starry sky
Our blood runs in equal river flows
We’re both embraced by Earth, our Mother
And as we sleep in our dreams we slowly go
Closer and closer to each other.
Lingua: Polacco
Versione polacca / Polski przekład
da/z www.nohavica.cz
da/z www.nohavica.cz
KRAINA PO BITWIE
Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty
Wokoło cisza trwa, czasem szczekają psy.
Martwe motyle padły niczym kłos,
dzwoni deszcz nad równiną.
Nam dwóm ze wszystkich nie dozwolił los
po bohatersku zginąć.
Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty
Tylko granatów huk jeszcze nam w uszach brzmi.
Kostucha łypie na nas okiem złym,
poprzez dym lekko kroczy.
A w dwóch okopach tylko ja i ty
patrzymy sobie w oczy.
Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty
Spod łopat uciec nam udało się - jak nic!
W stu wielkich szturmach los w opiece miał,
tysiąc luf z dala grzało.
Dziś nas sto kroków dzieli albo strzał
Czy dużo to czy mało?
Myślimy o sobie, myślimy ty i ja
Z niezmiennych reguł gry zmieniamy co się da.
Wszak pożar wciąż się jeszcze w kraju tli.
Wzbrania coś - by wybaczyć,
bośmy nawzajem zabijali swych
przyjaciół oraz braci.
Nie wiemy prawie nic, nie znamy swoich zdań.
Powietrze pachnie krwią, oddech kaleczy krtań,
a odór śmierci bije z naszych ciał.
Pierwszy akt - trzy odsłony
A do przelania krwi zostało nam
sześć litrów z każdej strony.
Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty
Ospali, spragnieni, brodaci, głodni, źli
Szarzeje niebo i nadchodzi noc,
oczy są ciężkie jak granit
Nie można liczyć na pomocną dłoń,
gdy obaj zasypiamy.
Tak więc...
Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty
A gwiazdy lecą w dal, w przestrzeń z kosmicznej mgły
Obaj ku niebu kierujemy wzrok,
a ziemia tuli nas jak człowiek.
Płyniemy we śnie i po kroku krok
zbliżamy się ku sobie.
Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty
Wokoło cisza trwa, czasem szczekają psy.
Martwe motyle padły niczym kłos,
dzwoni deszcz nad równiną.
Nam dwóm ze wszystkich nie dozwolił los
po bohatersku zginąć.
Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty
Tylko granatów huk jeszcze nam w uszach brzmi.
Kostucha łypie na nas okiem złym,
poprzez dym lekko kroczy.
A w dwóch okopach tylko ja i ty
patrzymy sobie w oczy.
Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty
Spod łopat uciec nam udało się - jak nic!
W stu wielkich szturmach los w opiece miał,
tysiąc luf z dala grzało.
Dziś nas sto kroków dzieli albo strzał
Czy dużo to czy mało?
Myślimy o sobie, myślimy ty i ja
Z niezmiennych reguł gry zmieniamy co się da.
Wszak pożar wciąż się jeszcze w kraju tli.
Wzbrania coś - by wybaczyć,
bośmy nawzajem zabijali swych
przyjaciół oraz braci.
Nie wiemy prawie nic, nie znamy swoich zdań.
Powietrze pachnie krwią, oddech kaleczy krtań,
a odór śmierci bije z naszych ciał.
Pierwszy akt - trzy odsłony
A do przelania krwi zostało nam
sześć litrów z każdej strony.
Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty
Ospali, spragnieni, brodaci, głodni, źli
Szarzeje niebo i nadchodzi noc,
oczy są ciężkie jak granit
Nie można liczyć na pomocną dłoń,
gdy obaj zasypiamy.
Tak więc...
Mierzymy do siebie, mierzymy ja i ty
A gwiazdy lecą w dal, w przestrzeń z kosmicznej mgły
Obaj ku niebu kierujemy wzrok,
a ziemia tuli nas jak człowiek.
Płyniemy we śnie i po kroku krok
zbliżamy się ku sobie.
inviata da Riccardo Venturi - 1/2/2007 - 22:11
Lingua: Ungherese
Versione ungherese di Csaba Tömösközi
Magyar nyelvre fordította Tömösközi Csaba
da: www.nohavica.cz-tól
Magyar nyelvre fordította Tömösközi Csaba
da: www.nohavica.cz-tól
TÁJKÉP CSATA UTÁN
Célozunk egymásra célozunk én és te.
A csendet köröttünk ugatás bontja meg.
A réten holt pillangók fekszenek.
eső esik a fejünkre,
ketten maradtunk csak életben
kik túléltük e szégyent.
Célozunk egymásra célozunk én és te.
a gránátrobbanás fülünkben még nem ült el.
A kaszás most köztünk vág rendet,
fehér ruhában már vár minket,
és mi ketten itt fekszünk még
árokban szemtől szemben.
Célozunk egymásra célozunk én és te.
Nem ért el bennünket a sírásók éneke,
száz meg száz harcot átvészelve
a szerencse kísért minket,
most száz lépés választ el bennünket,
és ez még sok,vagy már nem.
Gondolunk egymásra gondolunk én és te.
Mi tegnap törvény volt - ma érvénytelen.
a szörnyűség még itt lóg a föld felett,
hogyan mennénk mi kéz a kézben ?
Mikor megölted kit szerettem,
és én ki szeretett téged.
Nem tudunk egymásról nem tudunk semmit sem.
Az alvadt vér szagát szívjuk be mindketten.
a halál bűzét bőrünk már átvette
vége van az első résznek,
hátra van még a nagy finálé,
kétszer hat liter vérrel festve.
És célozunk egymásra célozunk én és te.
Fáradtak szomjasak,éhesek szőrösek.
Az ég már sötétül és jön az éj
szemhéjunk nehéz mint a fegyver,
ki ad most tanácsot,segítséget
mikor már mi is alszunk régen.
És célozunk egymásra célozunk én és te.
A csillagok hullanak,a horizont fényesebb.
Egy ég alatt fekszünk mindketten,
az anyaföld ölébe enged,
és ahogy alszunk álmodban nyújtod kezed,
te nekem,és én neked.
Célozunk egymásra célozunk én és te.
A csendet köröttünk ugatás bontja meg.
A réten holt pillangók fekszenek.
eső esik a fejünkre,
ketten maradtunk csak életben
kik túléltük e szégyent.
Célozunk egymásra célozunk én és te.
a gránátrobbanás fülünkben még nem ült el.
A kaszás most köztünk vág rendet,
fehér ruhában már vár minket,
és mi ketten itt fekszünk még
árokban szemtől szemben.
Célozunk egymásra célozunk én és te.
Nem ért el bennünket a sírásók éneke,
száz meg száz harcot átvészelve
a szerencse kísért minket,
most száz lépés választ el bennünket,
és ez még sok,vagy már nem.
Gondolunk egymásra gondolunk én és te.
Mi tegnap törvény volt - ma érvénytelen.
a szörnyűség még itt lóg a föld felett,
hogyan mennénk mi kéz a kézben ?
Mikor megölted kit szerettem,
és én ki szeretett téged.
Nem tudunk egymásról nem tudunk semmit sem.
Az alvadt vér szagát szívjuk be mindketten.
a halál bűzét bőrünk már átvette
vége van az első résznek,
hátra van még a nagy finálé,
kétszer hat liter vérrel festve.
És célozunk egymásra célozunk én és te.
Fáradtak szomjasak,éhesek szőrösek.
Az ég már sötétül és jön az éj
szemhéjunk nehéz mint a fegyver,
ki ad most tanácsot,segítséget
mikor már mi is alszunk régen.
És célozunk egymásra célozunk én és te.
A csillagok hullanak,a horizont fényesebb.
Egy ég alatt fekszünk mindketten,
az anyaföld ölébe enged,
és ahogy alszunk álmodban nyújtod kezed,
te nekem,és én neked.
inviata da Riccardo Venturi - 1/2/2007 - 22:14
×
![]()
Testo e musica di Jaromír (Jarek) Nohavica
Lyrics and music by Jaromír (Jarek) Nohavica
Album: Darmoděj a další
da Le pagine di Jaromír Nohavica in italiano (grazie ad Alessandro per la segnalazione)